Kedves Blogovasók!

Engedjétek meg, hogy egy személyes történetet írjak meg az "enesazegeszsegugy" témában, amelyhez képzeletben egészen 1998-ig vissza kell utaznunk. 98-ban, 16 évesen a középiskola második osztályát jártam Győrben, élveztem a fiatalságom amikor egy nap hasfájásra ébredtem a koleszban, ami olyan mértékű volt, hogy suliba sem mentem. Részemről nem vagyok az a túlaggódó típus, aki minden egyes kis horzsolással sebészkés alá fekszik, így hagytam érlelődni a dolgot, majd elmúlik gondolattal. Kora estére már felegyenesedni sem nagyon tudtam a fájdalomtól, de még mindig bíztam benne, hogy elmúlik. Nem múlt el, sőt ügyeletet kellett hívni hozzám. A kiérkező doktornő egy tapintással megállapította, hogy vakbélgyulladás és a mentősök már karon is fogtak és kedvesen, de sürgetve segítettek a mentőbe. A győri Petz Aladár Megyei Oktatókórházban tértem magamhoz, ahol már olyan rosszul voltam, hogy csak kerekesszékkel tudtak tolni. Emlékszem az országon belüli munkaerővándorlás már népszerű lehetett, mert az altatóorvos megyémbeli, viharsarki doki volt. Szó mi szó valamikor éjjel megműtöttek. Másnap egy rövid, de érzésre jó alvás után, mint vert had tértem magamhoz egy az alhasam jobb oldalán éktelenkedő hatalmas vágással és egy kikandikáló csővel. Aki már feküdt kórházban tudja, hogy kora reggel fürdés vagy fürdetéssel indul a nap a vizit előtt. Mai fejjel kellemesnek mondható élmény, hogy ébredés után a nővérnek tanuló végzős, gyakorlatukat töltő szakközépiskolás leányok, szappannal a kezükben mosdatásra készülnek velem a 16 éves "kisfiúval", aki az altató okozta kábultságtól nem teljesen fogtam fel mi történik körülöttem és olyan állapotban voltam kb., mint a díjnyertes kan kutya az ötödik fedezés után. Ma már 30-on túl egy ilyen helyzetet felhívás keringőre szituként kezelnék valószínűleg. Vizitnél: -"Perforált vakbél, életmentő műtéten esett át."- mondta a főorvos úr, aki megműtött. Érdekes, hogy egy héttel a műtétem előtt egy osztálytársam szintén vakbél műtéten esett át és egy hét után, valami minimális kis, észrevehetetlen heggel engedték ki. Ehhez képest én több, mint egy hónapig voltam bent és egy ronda nagy sebhellyel, ami úgy nézett ki mintha Jumurdzsák szabta volna, távoztam, az idő alatt beszerzett 3 telefonszámmal a nővértanoncoktól. Bűvös 16-os számot követve ugrunk kb. ugyanennyi évet az időben és mit hoz az élet 2015 egyik januári reggelén hasfájással ébredtem. Jött a szokásos majd elmúlik, sokat edtem majd kiürül, de nem, ez valami komolyabb lesz érzés fogott el éjszakára és irány az ügyelet. Tapintásra semmi, egy nospa szuri és ha nem múlik a fájdalom irány Békéscsaba kórház. Nem múlt. Dr. Réthy Pál Kórház Békéscsaba ügyeleti osztályán ismerős arc, kellemes gyors ellátás, vérvétel, stb. Jött az ügyeletes sebész, egy kítűnő szakember és maximálisan jó forma. Gyulladást mutattak az eredmények és a fájdalom a korábbi vakbélműtét sebhelyének közepén koncentrálódott. A sebész: -"az a helyzet, hogy vagy visszanőtt a vakbele és akkor orvosi szakkönyvekben fog szerepelni vagy nem tudom mi van, de fel kell nyitnom, hogy kiderüljön"- kijelentéssel eldöntötte gyakorlatilag, hogy másodjára is vakbélműtétem lesz. Minden tiltakozásom ellenére nem volt más választás és elkezdődött a kálvária. A műtőágyon az előkészületeknél egy szál bél műtőssegéd úr poénkodott, hogy visszanőtt a vakbelem? az övé meg épp röhög. Nagyon jó mondom, miközben egy kérdéses felhasználású borotvával tépte a szőrömet és véresre borotvált. Kérdezte kell-e vizelnem, mert ha igen akkor most menjek, mert katéter lesz. Bizalomgerjesztő úr megalapozta a hangulatom a ki tudja mi a bajom? műtét előtt. Altatás, aztán arra ébredek, hogy valaki dobál egyik ágyról a másikra.??? Ismét bizalomgerjesztő, egy szál bél, 60 kg úr "óvatosan" átemeli az én 90 kg-os, tehetetlen testemet a műtőágyról a betegágyra kb. egy méter magasról. Persze nekem sem kellett több és az altatótól beállt fejemmel rögtön elküldtem őt a sóhivatalba borért. Nem igazán értettem, hogy miért kell engem egyáltalán felébreszteni ahhoz, hogy áttoljanak a műtőből egy szobába, de azt mondták, hogy az osztály nem vehet át alvás közben. Vicc. Valahogy megnyugodtam éjjel persze, aztán a reggel sem volt olyan kellemes, mint Győrben. Itt bizalomgerjesztő úr nővér neje, bizalomgerjesztő asszony jöhetett ébreszteni, hogy máris, azonnal felkelni megyünk fürdeni. Hogyan kérem? Néztem rá kérdőn. -"Fel! Fel!-"mondta és már ráncigált is kifelé az ágyból. Mondanom sem kell, hogy pár órával a műtét után, kétszer nagyobb vágással ugyanott majd kiugrott a szemem a helyéről mikor felkapott az ágyban és még letolt hogy segítsek már felülni, ne feszítsem magam annyira. Azt sem tudtam hol vagyok úgy megszédültem. Ennyi is volt a fürdés. Vizitnél a doki elmondta, hogy valami megakadt a vastagbelemben, ami kiszakította azt és oda nem illő anyagok kerültek a hasüregbe, amely begyulladt és tályogot okozott. Nem semmi. Az csak épp véletlen volt, hogy pont az előző műtét helyén keletkezett mindez. Békéscsabán egy hetet töltöttem a sebészeti osztályon és egy hosszabb, de keskenyebb vágással kerültem ki köszönhetően egy új varrási technikának. Tehát akár korrekciós műtétnek is felfoghatnám. Igaz?