Kedves Olvasók!

......szurkolók, nem szurkolók, szkeptikusok, kibicek és szakértők! Bárki bármit mondhat, de ami 2016. június 22. napján történt azt nem lehet szó nélkül hagyni. Pár nappal ezelőtt bejegyeztem egy írást a divatba jött szurkolásról, amely elfogultságot abban a pillanatban nem értettem, de a félreértések elkerülése végett tisztázom, hogy nem negatív megközelítésből és nem elégedetlenkedésből szóltam a túlzásba vitt drukkolásról. Az újabb foci Eb-s írásom indoka az az a történelmi jelentőségű, méltán a Labdarúgó Európa Bajnokság eddigi legjobb meccseként emlegetett Magyarország-Portugália, utolsó csoportmérkőzés, amely elhitette velem, hogy nem kell csodálkozni a magyarok buzdítási szokásain.

Lehet, hogy a témával már tele van a tökéletesen a feje mindenkinek, de egyszerűen nem lehet csak úgy elmenni a történtek mellett. Adott egy csapat egy kicsi európai országból, akiknek a foci történelmét, Puskás Pancho Öcsi bácsit az egész Világ ismeri. Ennek az országnak a futball válogatottja tekervényes úton nagyon sok, nemzetközi szereplés nélküli, év után kijut az aktuális kontinensviadalra. Nem kerültünk eget rengető csoportba. Jöttek az esélylatolgatások: "már az is jó eredmény, hogy kijutottunk", "tisztes helytállással elégedett leszek", stb. Erre mindenki legmerészebb álmainak még merészebb gondolatában sem hitte, ami történt. Rögtön egy győzelemmel nyitott a csapat. Helló Európa! Megjöttünk. Majd egy döntetlen és jöttek a világklasszis portugálok Christiano "HisztiKriszti" Ronaldoval, aki szerintem maga sem hitte el amit lát és nem véletlen borult ki annyira. Portugália nemzeti 11-e ellen HÁROMSZOR azaz háromszor egymást követően a magyarok megszerzik a vezetést!!! Egyszerűen én sem hittem el, amit látok. Bebizonyosodott a megállapítás, hogy lövésből lesz a gól és sajnos az is, hogy gólra játszák a játékot, mert aztán jöttek a válaszok a magyar gólokra, rendszerint elég hamar és a három előnyből 3:3, döntetlen lett. Ebben rejlik a portugál zsenialitás, hogy a jobb oldalról mindig sikerült beadni és a beadások meg is találták Ronaldot. Nem lehetett megtartani őket. Ennek ellenére fantasztikus magyar teljesítményt nyújtottak fiaink, megérdemelnek minden nemű szurkolást. A következő sokkoló örömhír: csoportelső Magyarország. Ekkor már nem sok olyan csapat volt, akik szívesen kaptak volna minket, hiszen mindenki tőlünk tart, kis túlzással, de akkor is "Mi vagyunk Azok" a békésen vonulók, mackóalsósok, a csodatevők. Az eddigi legjobb, legtöbb gólt hozó, leglátványosabb Eb meccsét játszók. Szép lassan megismer a világ minket, utánoznak, tisztelegnek és "rettegnek", hogy Gera vagy Dzsudzsi betalál. Így tovább fiúk! Le a kalappal! Merjünk azok lenni, akik vagyunk és álmodjunk nagyot, mert

"Az éjjel soha nem érhet véget,
Varázsolj nekünk valami szépet,
Repülj velünk a szerelem szárnyán!
Indul az utazás, csak erre vártál."

HAJRÁ MAGYARORSZÁG!!!