Bejutás vagy kijutás, avagy 40 év az árnyékban...

Kedves Olvasók!

Új bejegyzésem egy köszönettel kezdem az előző kör, az "Én és az egészségügy" témában írt történetem díját illetően. Köszönöm szépen!

Ezzel letudva a kötelezőt belecsapok az aktuális témába, ami, igen! kedves Mindenki, egy foci bejegyzés lesz. Jómagam nem vagyok halálosan nagy drukker, nincs kedvenc csapatom sem hazai, sem nemzetközi szinten, nem megyek ölre egyetlen egy eredmény miatt sem, de szeretem a focit, játszottam, játszom is a játékot és magyarként, valamint sportrajongóként örülök a jó szereplésnek főleg nemzetközi porondon. Azt a dolgot, hogy kik a Magyar Labdarúgó Válogatott tagjai, hogyan és miért, megérdemelten-e vagy sem kerültek oda, nagyképűség ide vagy oda, most kihagynám. Amiről igazából szólni szeretnék az az eredmény ami abszolút becsülendő, tisztességes és megérdemelt, hogy 30 éves nemzetközi szereplés nélkül eltöltött időszak után végre valami a magyar fociban talán megdobogtatja a hozzám hasonló, magát "kívülállóként" definiáló, egyszerű polgár szívét is és az eredmény kiváltotta "hatás". Akár pótselejtező, akár nem, Eb résztvevő Magyarország. DE! Engedtessék meg, hogy sokadjára, de felelevenítsem a magyar labdarúgás legnagyobb eredményeit az internet segítségével: 1938-as és 1954-es labdarúgó-világbajnokságon ezüst, az 1964-es labdarúgó Európa-bajnokságon pedig bronzérem Emellett aranyérem az 1952-es, az 1964-es és az 1968-as olimpián. A magyar válogatott tartja a leghosszabb idejű veretlenségi sorozatot: 1950. június 4-e és 1954. június 30-a között 30 mérkőzésen nem szenvedett vereséget. Tudom. A múltból nem lehet élni, mindenkinek a könyökén jön ki, hogy "focinagyhatalom voltunk", mindenki kívülről fújja az Aranycsapat névsorát vagy nem. Ennek ellenére én leszögezem, hogy a felsorolt dicsőségek alapján nekünk kellene diktálni a labdarúgás tempóját, ha és amennyiben ott folytattuk volna, ahol az Aranyfiúk abbahagyták.

No de mi, büszke magyarság az Európa Bajnokságon szereplő fiaink első meccse után, ami nagyon szép siker volt, megállítjuk a forgalmat a Nagykörúton, mint az állatok, üvöltve, magunkból kikelve "ünneplünk", ahogyan egy randalírozó tömeg rendzavar és garázdálkodik. ...és egyszerre csak amerre nézek, mindenki szurkol, ujjong, kitűzi az autója ablakán a magyar zászlót, megosztja a befestett arcát, mintha bohócnak készülne a cirkuszban, posztol, hogy "csodálatos érzés fiúk". Úristen! Divatba jött a szurkolás, kérem! Eddig ezek az emberek hol voltak kérdezem én egyszeri állampolgár. Hirtelen mindenhol megtelnek a kocsmák, kertek, kivetítős helyek és fociláz van. Félreértés ne essék! A második kör után csoportelsők vagyunk, amire talán még a legmerészebb álmunkban sem gondoltunk. Szuper, rendben van. Csak így tovább!

Úszás, vívás, kajak-kenu, vízilabda néhány sikersportág a teljesség igénye nélkül. Olimpiai, világ és európa bajnokok sorát nevelték ki ezek a sportok Magyarországnak. Hazai rendezésű világbajnokság és kontinensviadalok alkalmával hol van az az őrült tömeg Budapest utcáiról? Ezeknek a sportágaknak nem jár annyi szurkolás, annyi tisztelet? Sosem fogom megérteni, hogy egy Izland-Magyarország 1:1, ahol sokkal jobbak voltunk és megérdemelt lett volna a győzelem, miért képes a tömeget az utcán őrjöngésre bírni? A nélkül nem jutunk tovább vagy mi? Isten őrizz, hogy megbántsak bárkit is, de valaki mondja meg miért akkora nagy szám ez a jelenlegi magyar foci? Nem célom, hogy népharagot vívjak ki magamnak, de ha mondjuk, a nyolc között leszünk vagy előrébb akkor mi lesz? Hova lehet még fokozni az extázist? Felborogatjuk majd a 4-6-ost? Szép és jó, hogy ott vagyunk az Eb-n, sőt 44 éve nem kaptunk ki senkitől, igaz nem is nyertünk egy meccset sem, de emberek! Viselkedjünk! A felesleges ömlengést pedig hanyagoljuk, mert olyan pontja nincs a köztisztviselői önéletrajz mintának, hogy "szurkol-e a magyar labdarúgó válogatottnak". 

Tény, ami tény, hogy továbbjutó helyen a csapat és teljes szívemből kívánom, hogy a 16 közé jussunk, aztán tovább és még tovább, de az eddigi eredmény árnyéka az említett sportok eredményeinek. Nem beszélve az "Aranykor" csapatának eredményeiről.